A kettes számú csapat (Én: Tibor)  a Rotoiti tó másik oldalán fekvő Roberts hegy meghódítására indultam.
Ha a parkolóból ez a kép fogad, akkor tudod, érdemes lesz megcsinálni a túrát. Rendesen felöltözve nekivágtam.

A túra saccolt időtartama 5 óra a táblák szerint. Ennyi időm nincs, mert vissza kell érni a családért a másik hegyre. No mindegy majd kicsit majd nagyobb tempóval megyek. És igen, a sietségnek köszönhetően a legelső lehetőségnél máris rossz irányba fordultam. :)
Ahogy kaptattam fel a hegyre, úgy nyílt ki a táj és láttam egyre többet a csillogó tóból és közeledtem a naphoz. Ezt pontosan tudtam, mert egyre jobban melegem lett. Így lett a hátizsákom megtömve ruhákkal.
Lassan eltűntek mellőlem a fák, helyüket átvették a bokrok és a fűcsomók. Itt ott némi hófoltok tarkították lépteimet.

A csúcsra felérve a szomszédos hegyek látványa mellbevágó volt.

Az út a hegygerincen futott végig. Borzongató élmény volt hóban taposva, magányosan lépkedni. Csak a szél fütyült a és a bakancs hangja hallattszott. Sehol senki rajtam kívül. Póló, rövidnadrág, de egy cseppet sem fáztam.
Előttem az út, a szomszéd hegyen a családdal.

Integettem is a családnak. :) Mögöttem az út.

Aztán az út ereszkedni kezdett. Újra megjelentek a nagyobb fűcsomók a lában alatt. 

A lefelé vezető úton végig ott tündökölt a szemem előtt a Rotoiti tó. Több oldalról is megmutatta magát.

Jó tempónak köszönhetően még maradt idő kicsit ejtőzni a tó lábánál is.