Búcsút vettünk (egy időre) a sziget közepén húzódó Déli-Alpoktól, és ismét az óceánpart felé vettük az irányt.

280 km-es utunkat számos megállóval tettük izgalmassá. Első állomásunk az Omarama mellett található Clay Cliffs (agyag sziklák) volt. Kavics és iszaprétegekből összeállt agyag hegycsúcsok, melyet keskeny szakadékok választanak el egymástól. Vadnyugati hangulat volt a javából :)

https://youtube.com/shorts/lYbDAeSFj74?si=orltfa1YWnD3F1-e

Második állomásunk a Benmore féliszigetre vitt, ahol a félsziget csúcsán egy körtúrával, csodás kilátásunk nyílt a Waitaki folyó kanyarulataira.

Tovább robogtunk dél felé. A vidéket a Limestone (mészkő) sziklák és képződmények jellemzik. Következő állomásunk egy mészkő sziklafalat díszítő nem túl ősi, de azért régi Maori Rock Arts volt.

A sziklák témát tovább folytatva, a negyedik állomásunk az Elefánt sziklák voltak. Ezek is a természet erői által formált fantasztikus hangulatú mészkő csoportok, Méreteit figyelve akár egy vonuló elefánt csorda is lehetne. :)
A fiúk nagyon élezték a sziklatöbök közötti kergetőzést, és az "elefántok" megmászását.

Különleges sziklákból sohasem elég, így Dunedinba érkezésünk előtti utolsó állomásunk már a terngerpartra vezetett minket. A Moeraki Boulders lenyűgöző gömb alakú sziklaképződmények, melyek természetesen több millió év alatt alakultak ilyen formára. Apálykor lehet jobban megfigyelni őket. Mi pont a tetőző dagálykor érkeztünk, de így is látványos volt a tengerpart tőlük.