Az indulás előtt két órával kaptuk az SMS-t, hogy 30 perccel később indul a gépünk Tokióból Aucklandbe. Még mindig marad 65 percünk az átszállásra, így annyira nem aggódtunk. Bíztunk benne, hogy farag majd a pilóta a késésen. 

Ez a kép még a tokiói reptér induló járatait írja. Nem aznapit, hanem a következő három órában lévőket:)

Szerencsére a gépen az óceán felett is van internet, így a filmek mellett cseteléssel is lehet tölteni az időt. A repülés során szinte óránként ellenőriztük az érkezés várható idejét, de a pilóta nem talált rövidebb utat így percre pontosan 30 percet késve landoltunk.

T-65 percünk maradt elérni a gépünket Nelsonba. Ez világrekord lesz!

Kézi csomagokkal irány Új-Zéland! Ha jól emlékszem senkit nem löktünk fel rohantunkban. Egy gyors fénykép aztán spuri.

T-62 perc
Az első akadály az útlevél ellenőrzés. Európaiként a leghosszabb sor vár ránk. A gyerekek miatt irány a családi sor. Ez ugyan rövidebb, de a családok nagyobb létszáma miatt lassabb. Rövid fejben számolás és mérés után kiderült, ha nem pofátlankodunk, udvariaskodunk be a sor elejére, akkor már itt bukik a csatlakozásunk.

T-58 perc
Előre engedtek, bent vagyunk. Futás a csomagkiadóhoz.

T-54 perc
Tudtuk, hogy Új-Zélandon nincs kapkodás. A kiwi mentalitás, nyugodj meg, minden rendben lesz!
Próbáljuk átvenni a hangulatot, de az óra nem hagyja.

T-50 perc
Ennyire azért ne legyünk nyugodtak! Kicsit kapkodjatok ott a gépnél a csomagokkal! Egyre idegesebben nézzük a rohanó órát és az álló futószalagot. Fordítva jobb lenne.

T - 44 perc
Elindult a szalag. Hopp az a mi bőröndünk, az is. Az nem. Az sem, de mindegy csak vigyük.

T - 42 perc
Futás a csomagátvizsgáláshoz. Mire lendületbe jöttünk már meg is állhattunk. Eszement hosszú sor. A vége és az eleje egész közel van, de akkora kunkort ír le, hogy nem látszik a közepe. De itt van a szimpatikus hölgy, ő biztosan segít nekünk, hiszen itt él ebben a csodálatos országban. 
A hölgy alig barátságtalanul közölte, hogy itt nincs prority sor. A gépünkkel meg ne foglalkozzunk csak álljunk be a sorba.

T - 40 perc
Nagy levegő és újra bepofátlankodtunk azaz udvariasan megkértünk egy srácot, hogy volna már olyan jó. Volt.

T-35 perc
Végre odaállhattunk az újabb ügyintéző elé. Ő gondosan átnézte a kitöltött papírjaink mind a 8 oldalát. Kedvesen elvette a gyerekek megmaradt sült krumpliját. Majd mosolyogva mutatta, hogy mivel gyógyszer is van nálunk abba a sorba álljunk át.

T-33 perc
Átlépünk a másik sorba. Optimistán fordulunk az ott dolgozó szikár férfihez, hogy ugye mindjárt megy a másik gépünk legyen már kedves. Nem volt kedves. Ne törődjünk a gépünkkel - közölte harsányan. A sor végére állunk és nézzük azt a dög órat. Ami halad. Ellentétben a sorunkkal.

T-24 perc
Végre mi jövünk a sokadik pultnál. Mutatjuk, nézi, kérdez, válaszolunk, lepecsételi, mondja, merre tovább. Kicsit izgultunk mert az előttünk lévő srácot kikapták a sorból a haverja meg röhögve hagyta ott.

T-22 perc
Nyomás a csomagok átvilágításához.

T-19 perc
Át vagyunk világítva. A kutya is megszagolt minket. Már csak pár lépés és ott vagyunk!

T-15 perc
A pár lépés párral többnek bizonyult. 

T-8 perc
Kijutottunk. Azóta utánaolvastunk, ez az idő simán olimpiai szint. Ugyan a gépet lekéstük, de hivatalosan, minden csomaggal és az összes gyerekkel bent vagyunk az országban! Innen minket egy évig senki sehova!

Büszke mosollyal lépünk a légitársaság pultjához kicserélni a jegyeinket. 
Ha optimistán mondjuk, akkor nem késtük le az előző gépet, hanem időben érkeztünk a következőhöz!
Becsekkolunk, feladjuk a bőröndöket és kényelmesen átsétálunk a belföldi terminálhoz. Minek az a fránya rohanás! Nem kell kapkodni.
Lám már el is telt az a másfél óra és indul is a gép. Minden átvilágítás, biztosnági ellenőrzés nélkül szállunk fel a gépre. Mintha egy busz vagy vonat lenne. Csak itt repülünk.


Nelson városáig kb 2 óra a repülőút. 
Gyorsan kiderül, hogy ez nem egy európai fapados járat. A gyerekek megkapják a gépen lévő utolsó üdvözlő kis foglalkozattó füzetet, vízzel és sütivel kínálnak mindenkit.
Izgatottan bújjuk az ablakot. Érezzük, hogy valami nagyon különleges kaland felé közeledünk. Alattunk hömpölyög az óceán/tenger. Látszik a part kanyargása. Türkiz zöld föld és szikrázó azúr kék tenger váltakozik alattunk.

 Észrevettünk egy szivárványt, tudtuk, hogy megérkeztünk :)

Leszálláskor kiderül, hogy Tibinek vannak varázslatos képességei. Ugyanis az ajándékba kapott foglalkoztató füzetet eltüntette a zárt gépen. :)

Simán landolunk, kicsatoljuk az öveket. Búcsút mondunk a másik galaxisba tekeportált füzetnek és besétálunk Nelson város repülőterének épületébe. Pár perc múlva felkapjuk a csomagjainkat, taxiba szállunk és elindulunk a szállásunk felé.
A házat csak pár napra foglaltuk, hiszen gyorsan találunk magunknak majd házat a következő egy évre.

Hamar kiderült, hogy nagyobbat nem is tévedhettünk volna!