Legyünk őszinték a Tasman-tenger vize nem melegszik fel annyira, mint a Földközi-tenger. Pláne nem a novemberi tavaszban. Így elgurultunk egy melegvizes fürdőbe. 

Új-Zélandon vezetni nem könnyű. Nem a balos közlekedés a zavaró. A déli szigeten igen gyakori hajtűkanyarokat is meg lehet szokni. A főúton felbukkanó egysávos hidakra is fel lehet készülni.
Az igazi veszélyt a táj jelenti. Pár kép az útról amin nem volt "semmi jelentős" látnivaló.

Másnap már délelőtt mentünk is a fürdőbe. A kénes gyógyvíz szag már a kapuban is érezhető volt. Bár hétvége volt és szuper idő, szerencsére nem volt tömeg.

Különböző hőfokú, rengeteg különféle méretű és alakú medencét találtunk. Patakszerű medrek, kis benyúló öblök. Intim eldugott részek és nyitott úszórész. Gyerekpancsoló, kisebb, nagyobb és még nagyobb csúszdák. Minden amit csak akarhatsz. A medencéket árnyékos kis utacskák kötötték össze. Ivókutak, csúszdák, padok, nyugágyak, babzsákok. 

És sehol egy lángosos, palacsintás, hekkes :)
Egy nagyobb teraszos büfében lehet ételt és italt venni. Alkoholt csak az étterem teraszán lehet fogyasztani. Cigi is csak a kijelölt helyeken a szabadban. Nagyon más, mint amit megszoktunk.

Fürdés után kics séta a kisvárosban. A környező táj itt is kitett magáért.