Az élménybeszámolóval kicsit elmaradtunk. Ez még novemberben történt.

Rövid egynapos kirándulásra adtuk a fejünket. A hegy lábánál a már jól ismert látvány fogadott minket. Harsány zöld növényzet és azúr színű patak. A völgyben csobogó patak felett természetesen függőhidak vezettek át.
Az első hídról visszaérkezéskor már sokan ugráltak a hűsítő patakba. 

Ahogy kaptattunk felfelé a hegyen, úgy változott meg lépésről lépésre a táj képe. Lassan kifakultak a színek. A növények helyét átvették a kövek. A hegygerincről olyan volt a táj mint a jugoszláv western filmek vadnyugata. Szinte vártam, hogy Gojko Mitić a70-es évek híres indiánja elénk toppan tollas fejdíszében. 

Egy elhagyott krómbánya volt a célunk. Nehéz elképzelni mennyire kemény lehetett a munka. A "tágas" bejárat mögött húzódott az apró bánya. Minden akadály nélkül be lehettet sétálni. A fiúk izgatottan rontottak be. Majd kicsit csalódottak voltak, hogy nem egy hatalmas tárnarendszer várta őket.

A hegyről lefele sétálva a nap egyre melegebben sütött, árnyék meg sehol. Így boldogan kortyoltunk az újra előttünk csobogó patak hűs vizéből. 

Megtöltöttük a kulacsunkat és felfrissülve sétáltunk a patak mentén. Vissza a zöldbe.