Aucklandből a Coromandel-félsziget felé vettük az irányt. Mivel a városban egyetlen vízesést sem láttunk. Így gyorsan meg is álltunk az elsőnél, a Hunua falls-nál.

Pár kép az útról és az út melletti tájról. Szinte 2 kilométerenként meg lehetett volna állni és csak bámulni a tengert és a dombokat.

Az új-zélandi állattartás egyik érdekes megoldása a Stu's Pigs. Az utunk egy szürrealisztikus, teljesen szabadon engedett malac farmon vezetett keresztül. A képeken jól látható, hogy utópisztikus jövőben játszódó filmnek tökéletes helyszín lenne. Igen a malacok kagylót esznek.

Ha már éppen arra jártunk megnéztük a Waiau fallst is.

A szállásunk Whitiangában volt, közel a tengerparthoz.

Másnap a félsziget egyik kiugró kis nyúlványára mentünk el. A hegyről alattunk volt Plenty-öböl azúrkék vize. A sziklákon fehér tarajokat bontottak a hullámok. Ehhez jön még hozzá a szigeteken élő zöld növények. Csak ültünk a sziklákon és némán bámultunk. Nehéz volt elszakadni a látványtól.

A Katedrális sziklákat mindenképpen meg akartuk nézni. A gyalogutat egy vihar tönkretette, így hajóba pattantunk és a vízről néztük meg a híres sziklákat és az utunkba eső kicsi szigeteket.

Új-Zélandon egyes helyeken forró vízes tengerpartok vannak. Ide apálykor elbandukolnak a turisták. Kis ásókkal medencéket ásnak maguknak. A közösen végzett munka örömével feltöltődve belecsüccsennek a homok alól feltörő forró vízbe. Ha túl forró, akkor kis tengervizet kell beleengedni. Naná, hogy ki kellett próbálnunk! :)