A nyári szüneti kanadunkból visszatérve sem tétlenkedtünk. :)

Még javában tombol a nyár, és a nyáriszünet is kitartott még egy kicsit. Így újabb kalandokra indultunk.

A nyáriszünet egyik utolsó napján meglátogattuk a város egyik uszodáját (a város méretéhez képest meglepően sok 4-5 uszoda is van), és remek szórakozásnak bizonyult. A családi belépő úgy 5000 Ft körül lehetett.

A következő hétvégén a város mellett lévő Rabbit Island-re kirándultunk. A fiúk autóval érkezetek, Zsuzsi pedig biciklivel. Majd a szigeten is tekertünk egy kört a gyerekekkel. 

A gyerekeket leadva az iskolában újabb kirándulásra mentünk kettesben is. Megnéztük Nelson kínai kertjét, és a város fölött magasodó egyik csúcsot.

A nyári hétvégéket igyekeztünk kihasználni, így a következőn is kirándulni indultunk. Az uticélunk most a Maitai Caves (barlangok) voltak. Izgalmas, és változatos 2 órás túra után értük el a barlang bejáratát. De nem öltöztünk fel megfelelően, így csak az első teremig merészkedtünk. 

 Az iskolában is úgy érezték ki kell használni a jó időt, így először egy délutáni iskolai pikniken vettünk részt. Ide mindenki vitte a saját vacsoráját, plédjét, és az iskola udvarán letelepedve csemegéztünk, beszélgettünk.

Valamint Tibinek is szervezték még egy 4 napos ottalvós táborozást is. Nagyon élvezte a sok sok programot (kajakozás, biciklizés, túrázás, főzés, tutaj építés...) kihívást, és kalandot.

Az őszi napok kezdetével sem tört a lelkesedésünk, így belevetettük magunkat a Strand Nap forgatagába, ahol homokvárat építettünk, kincset kerestünk, és néztük a kukahúzó verseny résztvevőit.

A multikultúrális nap is nagyon sok élményt, finom ételeket és jó hangulatot tartogatott nekünk. Igyekeztünk végigkóstolni az összes jelenlévő nemzet különlegességeit, de végül tele hassal és mosolyogva kudarcot vallottunk.

Végül az őszi szünet előtti utolsó hétvégén meglátogattuk Nelson mellett fekvő 'ökológiai szentélyt'. A déli sziget legnagyobb bekerített növény és állat rezevátuma, közel 700 hektáros területével. Ennek egy nagyon kis részletét jártuk be, de nagyon élveztük ezt a kellemes sétát a patak parton sétálva.

A nyári szünet végéhez közeledve, megérkeztünk a körutazásunk utolsó állomására, Wellingtonba, a fővárosba. Furcsa volt újra 'nagy' városban lenni, nyüzsgő emberek, közlekedés közepén.

Első dolgunk volt megnézni Wellington híres siklóját, mely felvitt bennünket a Wellington Botanic Garden bejáratához. A 600 méteres utat igencsak gyorsan megtettük, néhány színesen kivilágított alagúton áthaladva. Így pár perc múlva már fentről tekinthettünk le a városra.

A felső állomáson megnéztük a sikló történetét bemutató kis múzeumot. Majd a botanikus kert bejárására indultunk. Itt éppen szerveztek a gyerekeknek egy játékos kincskeresést, amibe azonnal be is kapcsolódtunk.

Egy kimerítő séta után vissza siklóztunk a belvárosba, és a fővárosi nagy múzeum (Te Papa) felé vettük az irányt. A hatalmas, ingyenesen látogatható múzeum bejárására egy nap is kevés lenne, így próbáltuk a legérdekesebb részeket felfedezni. A lélegzetelállító háborús részleget jártuk végig először. Majd békésebb vizekre evezve az óceánok és szárazföld élővilágával ismerkedtünk meg.

A következő napon Wellington belvárosától távolabbi pontokra kirándultunk. Első megállónk még a belvároshoz közel található Mount Victória csúcsa volt. Fantasztikus kilátás nyílt a városra, és az öbölre.

Utunk innen a város déli pontját fekvő Lyall Bay-be vezetett, ahol megnéztünk egy eredeti Moai szobrot, melyet a Húsvét szigetekről adományoztak Új-Zélandnak.

Innen nyugat felé haladva egy csodás öbönél álltunk meg egy kirándulásra. Gyönyörű tengerparton sétált végig, megcsodálva a vörös sziklákat, és az ott tanyázó fókákat.

Másnap reggel egy rövid sétát tettünk még a kikötőben és búcsút intettünk Wellingtonnak. Felpattantunk a kompunkra, és négy fantasztikus hét után ismét a déli sziget felé hajóztunk.

A nyári szünetünk alatt sokadjára, de nem utoljára útra keltünk. A Taupo tó környékének búcsút intve, délkelet felé vettük az irányt.

Az utazás alatt ebédünket egy gyönyörű háttér (Waipunga vízesés) előtt töltöttük el. Majd robogtunk is tovább Napierbe. Az idő egy kicsit szomorkásra fordult, így aznap már csak egy rövid játszóterezésre futotta.

Másnap azonban a napsütés kárpótolt bennünket, és lelkesen indultunk a város, valamint környékének felfedezésére.

Első megállónk a Napier Botanical Gardens volt. A kert viszonylag kicsi, és gyorsan bejárható, de így is tartogatott pár gyönyörű helyszínt.

Ezután a belvárosba sétáltunk be. Napier híres az Art Deco építészetéről, ezeket az utcákat, épületeket csodáltuk meg.

Innen már csak egy lépés volt a tengerpart. Ki is élveztük a fehér tajtékos hullámok látványát.

Visszafelé sétálva véletlenül belebotlottunk és zene és étel fiestába, amit persze nem hagyhattunk ki. :)

Másnap a környéket baralngoltuk be. Jártunk az Atea A Rangi, maori csillag iránytűnél. Ahol egy-egy szoborral jelképezik a csillagokat, és a hozzájuk tartozó isteneket.

Felmásztunk a Te Mata csúcsra is. Ahonnan 360 fokos kilátás nylít a környék dimbes-dombos füves mezőire. Fantasztikus látvány volt a hegytetőről körbepillantani.

Végül belebotlottunk egy légi mentő, tűzoltó, rendőr...bemutatóba is, így kicsit ezekkel is megismerkedtünk. :)

Taupoból egy legendás Gyűrűk Ura helyszínre látogattunk el, nevezetesen a Végzet hegyéhez (Mount Ngauruhoe). Látványos útvonal vezetett körbe minket a Taupo tó körül, majd dél felé fordultunk a Tongariro Nemzeti Parkba.

Első megállónk a Mahuia zúgó volt, ahonnan már gyönyörű kilátás nyílt a nemzeti parkra. A végzet hegye mellett magasodó Mount Ruapehu havas csúcsa is fenséges látvány volt.

Innen már csak egy rövid autózást tettünk a Towhai vízeséshez. A gyönyörűen zúgó folyó és a nagy medencébe ömlő vízesés lenyűgöző látványt nyújtott a szikrázó napsütésben. A helyszín arról is ismert, hogy itt forgatták a Gyűrűk Ura filmekből ismert Gollam egyik rejtekhelyét.

Majd a Whakapapa faluból egy hangulatos túraútvonalat választva merészkedtünk közelebb (Mordorba) a Végzet hegyének tökéletes vulkáni kúpjához.

Itt sem maradhattunk vízesés nélkül, így megcsodáltuk a Taranaki Falls 20 méter magas zuhatagát.

Taupoba visszatérve egy könnyed hajókirándulásra indultunk még a tavon. A Balatonnál néhány km2-rel nagyobb tó, Új-Zéland legnagyobb tava.

Egyik legismertebb része, melyet mi is meglátogattunk, egy maori szikla faragás. A 14 méter magas, kézzel faragott emlék bár nem tekint vissza nagy múltra, 1980-ban készült el, mégis igazán impozáns megjelenése a maori művészetnek.

Ez egy nagyon mozgalmas poszt lesz! Olyan dolgok szerepelnek benne, amik fantasztikus élményt adtak nekünk és csodás fényképeket adnak neked! Rotoruát elhagyva dél felé autóztunk, egészen a Taupo tóig.

Milyen jól hangzik egy kellemesen meleg sárfürdő. Az ember elmerül a kádban és csak élvezi a meleg iszap simogatását. Megnéztük ezt nagyobb kádban és a kellemes melegnél, forróbban.

A forró gőz és sárcseppektől el kellett szakadnunk ugyanis rendhagyó módon időre mentünk. Egy jól működő országban nem késnek a vonatok és a gejzírek is percre pontosan törnek ki! Mivel 10 éve már jártunk itt így tudtuk, hogy nem szabad késni.
Helyet foglaltunk a nézőtéren. Beszélgettünk nézegettük a bájosan füstölgő gejzír kráterét. Az idegenvezető pár szóban elmondta a gejzír történetét, majd előadását egy maori dal éneklésével zárta. Alig haltak el a dal utolsó hangjai, a gejzír elkezdett bugyogni és magasba lövelt a forró víz.

A gejzír után a közeli Wai-O-Tapu egyedülálló színes tavaihoz mentünk el. A forró víz kioldja a földben található ásványokat. Így születnek a zöld, rózsaszín, citromsárga forró tavak. A forró gőztől párszor az orrunkig sem láttunk, de érdemes volt átverekedni magunkat a ködön.

Sokszor meséltünk már, hogy az új-zélandi embereknek mennyire fontos a víz. Nem csak a tengerben fürdenek, hanem a patakokban és vízesésekben is.
De mi van azokkal akik nem szeretik a hideg vizet? Nos erre is van megoldás. Nekik ott vannak az ingyenes, meleg vizű patakok. Naná, hogy kipróbáltuk!

A kellemes meleg víz kicsit elálmosított minket, de azért továbbindultunk a világ talán legkékebb folyójához. A Huka river hihetlenül kék vize, a kötelező vízesés által felvert hófehér hullámok láttán még a fiúk is csendben maradtak kicsit. A képek sajnos nem adják vissza a színeket.
A "csónakázást" is ki kellett próbálni. Kicsit izgultam - Tibor -, hogy mennyire leszek vizes a hajóban, hátul a szélén ülve. De nem kellett sokáig ezen töprengenem. A legelső 360 fokos fordulónál lettem egy merő víz. Innentől már csak élvezin kellett a fel alá száguldást, a pörgéseket, a vízesés közvetlen közelébeni lágy ringatózást :)

A csónakból kiszállva egy teljes ruha és cipőcsere kellet az autóba beülés előtt. :)
A szállásunkat elfoglalva Taupo városában még egy kis városnézé is belefért. Estére megnéztük a világ egyetlen mekijét ami egy repülőgépben van.

 mai napra egy nagyon különleges programot terveztünk. Új-Zélandon járva, Gyűrűk Ura rajongóknak kötelező! Hobbitfalvára, vagyis Hobbitonba is ellátogattunk. Gyertek velünk Ti is :)

Csak nagyon kevés információnk volt a parkról, próbáltuk nem elrontani az első látogatás élményét. De persze volt bennünk egyfajta elképzelés a látnivalókkal kapcsoltban. A valóság ezt messze felülmúlta! A nyári szüneti legjobb élmények között szerepel.

Némi autózás után elértünk Hobbiton látogató központjába. Itt ajándékbolttal, kávézóval és persze mosdóval lehet elütni a túra indulásáig az időt. Az időpontunk elérkezésekor begürdült a busz, ami elvitt bennünket a tényleges Hobbitfalvára. Egy rövid 10 perces dimbes-dombos buszozással értük el a hajdani a forgatás eredeti helyszínét. Közben sok érdekes információt meséltek nekünk a helyszínről, a forgatásról.

Innentől kezdetét vette a "Megye" gyalogos bejárása. 44 különböző hobbitlak díszletét, bejáratát alkották meg a területen. Ezek között sétálva lehet elvarázsolódni a hobbitok életében. A legapróbb részletekig, nagyon látványosan alkották meg ezt a kicsinyített világot.
Száradó ruhák, gondozott zöldségeskert, pecabot a tóban, pékstand a sétaút mellett, virágcsokrok, egy "pillanatra letett szerszámok tették teljessé az élményt. Mintha éppen csak elszaladtak volna a hobbitok, de máskülönben itt töltenék mindennapjaikat.
 

Séta közben a túravezetőnk további érdekes, vicces és izgalmas részlettel szórakoztatott minket a Gyűrűk Ura és Hobbit filmekkel, forgatásokkal kapcsolatban. Mindig hagyva időt a fotózásokra és váóóóó élményekre.

Nem maradhatott ki az első filmből jól ismert születésnapi parti terület sem. És ehhez hasonlóan elkészítettek egy esküvői helyszínt is, ha esetleg valaki itt szeretné megtartani az esküvőjét.

2023 decemberétől már két hobbitházat belülről is meg lehet tekinteni a túra részeként. Az eddig látottak alapján már számítottunk rá, hogy nagyon látványos lesz. Belépve a házakba az állunk is leesett. A látványos enyhe kifejezés arra, amit ott megalkottak. A végletekig aprólékosan, mindenre kiterjedően, ötletes, humorosan és elképesztően alaposan készítették el ezeket az elképzelt otthonokat. 
Olyan apróságokkal is találkoztunk, hogy a házban lévő sötét kútban parázsférgek világítottak.

Néhány, a filmekből ismert helyszínt is meglátogathattunk még a házakból kilépve.

 Az utolsó állomásunk a híres Zöldsárkány fogadóba vezetett. Itt egy választható itallal frissítettük fel magunkat. 

A programot végül egy remek lakomával zártuk!

Említetük, hogy akár itt a Bobbitonban is lehet lagzit tartani, ha valaki szeretné. Bár ebben nem, de személyre szabott meghívóban, menü-, ültetákártyában vagy köszönetajándékokban a Sanna és a Liliom tud segíteni neked is. 

A Coromandel félszigetet elhagyva immár dél felé vettük utunkat.

A Rotorua felé vezető úton először megnéztük a Paku hegy hajdani vulkanikus kúpjait. Innen csodás kilátás nyílt a körülvevő öbölre és városkára.

Néhány óra autózás után a McLaren Falls Parkban nyújtoztattuk ki lábainkat. Itt találtunk néhány nagyon cuki tollas puffancsot, akik még hagyták magukat megsimogatni is.
A gyönyörű sziklás zuhatagot itt is szabadon lehetett látogatni, és "használni". Már-már egy kicsit túl szabadon is, Első ránézésre inkább tűnt közfürdőnek, mint természeti kincsnek.

Rotoruába megérkezve körbenéztünk a város nemrégiben felújított belvárosában, és tóparti sétányán. Nagyon jól sikerült eltaláni a korszerű formák, a természet és kulturális emlékek egyensúlyát.

Rotorua híres a Maori kultúrális emlékekről, és a mindent behálózó termálvízes területekről. Megnéztük a város közepén lévő Kuirau parkot, ahol számtalan hőforrás, forrón pöfögő sármedence található. És persze a mindent átható kénszag! Kipróbáltuk a forró vizes lábásztatót is.

A következő napokban körbenéztünk a város környékén is. Megnéztük (a bátrabbak csobbantak is) a Blue Lake (kék tó)-ben. 

A rövid túrával felfedeztük a lenyűgöző Okere vízesést is.

Aucklandből a Coromandel-félsziget felé vettük az irányt. Mivel a városban egyetlen vízesést sem láttunk. Így gyorsan meg is álltunk az elsőnél, a Hunua falls-nál.

Pár kép az útról és az út melletti tájról. Szinte 2 kilométerenként meg lehetett volna állni és csak bámulni a tengert és a dombokat.

Az új-zélandi állattartás egyik érdekes megoldása a Stu's Pigs. Az utunk egy szürrealisztikus, teljesen szabadon engedett malac farmon vezetett keresztül. A képeken jól látható, hogy utópisztikus jövőben játszódó filmnek tökéletes helyszín lenne. Igen a malacok kagylót esznek.

Ha már éppen arra jártunk megnéztük a Waiau fallst is.

A szállásunk Whitiangában volt, közel a tengerparthoz.

Másnap a félsziget egyik kiugró kis nyúlványára mentünk el. A hegyről alattunk volt Plenty-öböl azúrkék vize. A sziklákon fehér tarajokat bontottak a hullámok. Ehhez jön még hozzá a szigeteken élő zöld növények. Csak ültünk a sziklákon és némán bámultunk. Nehéz volt elszakadni a látványtól.

A Katedrális sziklákat mindenképpen meg akartuk nézni. A gyalogutat egy vihar tönkretette, így hajóba pattantunk és a vízről néztük meg a híres sziklákat és az utunkba eső kicsi szigeteket.

Új-Zélandon egyes helyeken forró vízes tengerpartok vannak. Ide apálykor elbandukolnak a turisták. Kis ásókkal medencéket ásnak maguknak. A közösen végzett munka örömével feltöltődve belecsüccsennek a homok alól feltörő forró vízbe. Ha túl forró, akkor kis tengervizet kell beleengedni. Naná, hogy ki kellett próbálnunk! :)

Fájó szívvel hagytuk el ezt a fantasztikus szállást és indultunk az ország legnagyobb városa felé. Természetesen most sem maradtunk útközben látnivaló nélkül. Igen, kitaláltad vízesés jött velünk szembe! :)

Whangarei Falls, Wahngarei városának szélső házaitól van úgy 150 méterre. A látvány most is lenyűgöző volt.

A következő látnivalónk nem vízesés, hanem barlang volt! A Waipu caves ingyenesen és szabadon látogatható. Izgatottan vetettük be magunkat a barlangba. A cipőket ledobva gázoltunk a hűs (hűs=naaaaaaaaagyon hideg) barlangi patakban. Csak a telefon fénye verődött vissza a sötét falakról. Pár kanyar a föld alatt és már a külvilág fénye sem látszott. A kíváncsiság tovább vitt minket a föld alá. Úgy 150-200 méter volt a barlang hossza. Az utolsó nagy teremben pedig ott volt amiért érdemes volt a jéghideg vízben lépdelni. A plafonon ott tündökölt sok száz glow worms. A fénykép nem adja vissza a fenséges látványt!

Lassan, de biztosan közeledtünk Aucklandhez. A változatosság kedvéért útba ejtettünk egy újabb vízesést. A Piroa Falls vize csak pár fokkal volt melegebb a barlangi pataknál. De többen fürödtek benne. :)

Késő délutánra értünk a szállásra. Már csak egy rövid sétát tettünk a környéken.

Auckland City Új-Zéland legnagyobb városa. Népessége 450 000, de az elővárosaival együtt 1,4 millió ember él itt. Azaz az ország lakosságának 30%-a. Ezzel természetesen az ország legnagyobb városa, de emellett még Óceánia ötödik legnagyobb városa is.
Igazi multikulturális olvasztótégely. A város lakosságának 30%-a ázsiai származású. Aucklandben a
negyedik legnagyobb a külföldön született népesség aránya a világon. A lakosok 39%-a nem itt született.
Maori neve Tāmaki Makaurau, ami azt jelenti, hogy "sokak által vágyott Tamaki". Mi is vágytunk megismerni a várost, így nekiindultunk. 

Elsőnek természetesen a város egyik jelképét néztük meg. A Sky Tower 328 méter magas kommunikációs és kilátótorony. A déli félteke legmagasabb, a világ 13. legmagasabb építménye. 
A fő kilátó 186 méter magasan van. A legfelső kilátó rész a Skydeck, 220 méter magasan található. Teljesen körbe lehet sétálni az üvegfalak mögött. Több ingyenes távcsővel lehet a távoli hegyeket és a lábunk alatt elterülő várost. Nem volt könnyű elszakadni a nagyváros felülnézeti látványától.

A négy hetes túránk alatt egy napon esett. Ez volt az a nap.

Másnap a város melletti vulkánra sétáltunk fel. A város lenyűgöző volt a délelőtti fényben. A Mt Eden vulkánkürtője teljesen körbesétálható.

Délután a Winter Gardenben nézelődtünk. Ez a kert is ingyenesen látogatható.

A szállásra visszasétálva egy család madarakat etetett. Megkínálták a fiúkat is. A kacsákból, libákból és galambokból álló vegyes csapat zajongva vetette rá magát a csemegére.

A városra a régi (max 180 év) és az új keveréke jellemző. Simán megférnek egymás mellet a pár emeletes téglaházak és a felhőkarcolók. Ennyi idő alatt még felszínesen sem ismertük meg.

Tovább is van, mondjam még...avagy észak felett is van még észak. Irány Cape Reinga, Far North (messze észak).

Azt hittük már északon vagyunk, de amikor beütöttük a GPS-be az uticélunkat, kiderült, hogy még közel 200 km és 3 órás autózás vár ránk! De lelkesedésünk nem tört le, ha már voltunk a legdélibb ponton (Bluff), el kell menni a legészakibbra is. Ahogy haladtunk észak felé úgy lett egyre melegebb. Nagyon jól tettük, hogy szembeszáltunk az északi forrósággal, mert egy életre szóló élményben és látványban volt részünk. 

Az út végén egy jól szervezett parkolóval várták a turistákat, ahol folyamatos körforgásban irányították az autókat. Innen egy átjáró kapuval lehetett kilépni a kilátóhoz tartó sétaútra. A tűző napon bandukoltunk és tátott szájjal figyeltük a lépésről lépésre egyre csodálatosabb kilátást, benne a híres Reinga-foki világítótoronnyal. 

Visszafelé vettük az irányt, közben néhány megállóhelyet beiktatva. Először megálltunk a Reinga-fokhoz közeli tengerparton piknik ebédelni. Megunhatatlan ezeknek a partoknak a látványa. A hullámzó tenger mellett a szabadban elkölteni az ebédet, vagy csak nézni a kék és fehér hullámokat.

Egy rövid autózás után elértünk az Óriás homok dűnékhez. Hihetetlen élmény a zöld tájból egyszercsak belépni a teljes sivatagi tájba. Hatalmas homokdűnék ameddig csak a szem ellát.
Új-Zéland ezer arcú ország! 15 kilométeren belül sivatag, vakítóan zöld erdő és tengerpart. Ami a vendég akar :) 

Még egy gyönyörű tengerpartot útba ejtettünk, ahol homok helyett apróra tört és finomra csiszolódott kagylóhéj alkotta a partot.

A szállásunkra visszaérve, kihasználtuk újra a pancsolási és a grillezési lehetőséget is. Fantasztikus vacsorát készítettünk magunknak. :)